Martell Béla
A felszabadítók kiáltványa
Kísértet járja be a Cagylót – a szabadságpártiság kísértete. Szent hajszára szövetkezett e kísértet ellen a régi Cagylónak minden hatalma: az adminok és keresztesek, Roland és Bence csendõr, szegedi ultrakonzervatívak és pesti rendõrállam-kiszolgálók, opportunisták.
Akad-e ellenzéki párt, amelyrõl kormányon levõ ellenfelei nem híresztelték, hogy szexõrült, akad-e ellenzéki párt, amelyik nem vágta vissza a dugósság megbélyegzõ vádját a haladottabb ellenzékieknek éppúgy, mint reakciós ellenfeleinek?
Ebbõl a ténybõl két dolog következik.
A felszabadítókat immár az összes európai hatalmak hatalomnak ismerik el.
Legfõbb ideje, hogy a felszabadítók az egész világ elõtt nyíltan kifejtsék nézeteiket, céljaikat, törekvéseiket, és a szabadságpártiság kísértetérõl szóló mesékkel magának a mozgalomnak a kiáltványát állítsák szembe.
Evégbõl a legkülönbözõbb nemzetiségû felszabadítók összegyûltek a Cagylón belül, és papírra vetették a következõ kiáltványt, amelyet angol, francia, német, olasz, flamand és dán nyelven tesznek közzé.
Osztálytörténelem
Minden eddigi Cagylo társadalom története osztályharcok története.
Ember és cigány, népbiztos és plebejus, keménymag és pária, pengõs gazda és szexszolga, egyszóval: elnyomó és elnyomott folytonos ellentétben álltak egymással, szakadatlan, hol palástolt, hol nyílt harcot vívtak, olyan harcot, amely mindenkor az egész társadalom forradalmi átalakulásával vagy a harcban álló osztályok közös pusztulásával végzõdött.
A történelem korábbi korszakaiban majdnem mindenütt a társadalomnak különbözõ rendekre való teljes tagoltságát, a társadalmi állások sokféle fokozatát látjuk. Az õsi Cagylóban szûzkirályok, fuckboyok, számkivetett anarchisták és cigányok, a kormányok alatt hûbérurak, lefizetett polgárok, propagandisták, megbélyegzettek és bebörtönzöttek s ezenkívül még ezeknek az osztályoknak majd mindegyikében ismét külön fokozatok vannak.
A hûbéri társadalom pusztulásából keletkezett modern polgári Cagylo társadalom nem szüntette meg az osztályellentéteket. Csak új osztályokkal, az elnyomás új feltételeivel, a harc új formáival cserélte fel a régieket.
Szûziázia
A mi korszakunkat, az orwelli megfigyelõállam korszakát azonban az jellemzi, hogy egyszerûsítette az osztályellentéteket. Az egész társadalom mindinkább két nagy ellenséges táborra szakad, két nagy, egymással homlokegyenest szembenálló osztályra: szûziáziára, és szexitariátusra.
A szûziázia egykoron haladó erõ volt. 8 évvel ezelõtti hatalomra jutásával szétzúzta az addigi zavaros pocsolyát, balladai homályt (a szex megítélését illetõen), rendezetlen viszonyokat, törzsi állapotokat. Eleinte csak faji elnyomás volt jelen, az idõszakból adódóan a szexkérdés még nem volt elég prevalens. Idõvel azonban egyre nagyobb feszültségek keletkeztek a rendek és a különbözõ életmódok, élethelyek között. Végül a szûziázia bebiztosította pozícióját és elit társadalmi réteg lett, ami a valódi csendõrséget és az emberekben lakozó szûzwoke gondolatrendõrséget felhasználva örökké tervez uralkodni. Emelett abuzálja az adminisztrátori rendszert a saját pozíciója megvédésére és új, felszabadító hangok elnémítására.
Látjuk tehát, hogy maga a modern szûziázia egy hosszú fejlõdési folyamatnak, sorozatos forradalmi átalakulásoknak a terméke.
Mit kíván a felszabadító mozgalom
A felszabadítók viszonya a különbözõ ellenzéki pártokhoz
A felszabadítók a szexitariátus közvetlen céljaiért és érdekeiért küzdenek, de a jelen mozgalomban egyszersmind a mozgalom jövendõjét képviselik. Pesten az egyelõre rejtélyes koalíciós párthoz csatlakoznak a konzervatív és radikális szûziázia ellen, nem mondva le arról a jogukról, hogy kritikai magatartást tanúsítsanak a forradalmi hagyományokból sarjadzó szólamokkal és illúziókkal szemben.
Egyetlen pillanatra sem mulasztják el, hogy a szabadságszeretõ népekben a lehetõ legvilágosabban tudatosítsa a szexitariátus és a túldugósok közötti kibékíthetetlen ellentétet, hogy így a szabadságszeretõk azokat a társadalmi és politikai feltételeket, amelyeket a túldugósok segítségével meg kell teremtenie, azonnal, mint megannyi fegyvert a túldugósok ellen fordíthassák, ha rájuk rontanának dictatorikus hajlamuk miatt.
Kecskeméten a felszabadítók támogatják az összes elnyomott népség által kezdeményezett megmozdulást.
Szeged elveszett.
Egyszóval, a felszabadítók mindenütt támogatnak a fennálló társadalmi és politikai állapotokkal szembeforduló minden forradalmi mozgalmat.
Mindezekben a mozgalmakban a felszabadítók a mozgalom alapvetõ kérdéseként az egyéni szabadság kérdését helyezik elõtérbe, függetlenül attól, hogy ez a kérdés többé vagy kevésbé fejlett formát öltött-e.
A felszabadítók végül mindenütt az egész Cagylo demokratikus pártjainak szövetkezésén és egyetértésén munkálkodnak.
A felszabadítók nem titkolják nézeteiket és szándékaikat. Nyíltan kijelentik, hogy céljaik csakis minden eddigi társadalmi rend erõszakos megdöntésével érhetõk el. Reszkessenek az uralkodó osztályok egy szabadságpárti forradalomtól. A szexitárok e forradalomban csak láncaikat veszíthetik. Cserébe egy egész világot nyerhetnek.
Világ szexitárjai, egyesüljetek!